Pozitív példák

 

Régi vágyam szeretnèm megvalósítani, szeretnék jó, pozitív pèldákról írni

Kicsit sok már nekem az a mocsok, ami ömlik a felületeken, ezért szeretnèk olyan blogbejegyzèseket létrehozni, ahol apró, hétköznapi csodákról olvashatunk.

Sokan vagyunk sorsváltók, akik kihúzták már magukat valahonnan, elértek/létrehoztak valamit, időt/energiát fordítottak arra, hogy másoknak segítsenek. Alapítványok, egyesületek, helyi közösségek, egyèni akciók, sorsfordítók, akik időt és energiát szántak arra, hogy jobb legyen a világ.

Nem reklám jellegű írások ezek, hanem olyan példák, amik örömöt csempésznek a mindennapokba, mosolyt csalnak az arcokra, segítenek elhinni, hogy nem halt ki a jó cselekedet, vannak még olyanok, akik csupa szívből képesek másokért dolgozni vagy sikerült önmagukat megmenteni.

Ha valaki szemet szed hétvégén vagy főz másokra, gyűjtést szervez rászorulóknak, bohóc doktor, madár mentő stb., akkor már lehet pozitív pèlda, hétköznapi hős, remény egy jobb világra.

Èn ezért nem kérek semmit, csak egy massenger beszèlgetést és egy jóváhagyást. Cserébe termèszetesen minden elérhetőseget, ha van, közzé teszem az írásban.

Az èn lelkemenek kellenek a jó pèldák, úgy érzem, ezzel nem vagyok egyedül

Nem vagyok újságíró, biztosan lesz helyesírási hiba is, de szívből írok, lelkes vagyok, jelenleg időm is van.

Szóval ha te vagy vki a környezetedben szívesen mesélne arról, hogy ő miért pozitív példa, szívesen várom a jelentkezéseket.

Az oldalam: www.alkotocoach.blogspot.com és a www.facebook.com/alkotocoach.

Jelentkezni az alkotocoach@gmail.com címre küldött levèlkèvel lehet.

Én sem tudok rajzolni

 Egyszer az egyik ügyfelem megjegyezte, hogy nem biztos, hogy erőltetnem kellene ezt a rajzolgatós vonalat, mert ez lehet elijeszti az ügyfeleket, hisz nem mindenkinek áll jól a kezèbe a ceruza.

Ezen elgondolkodtam, hiszen eleve borzasztóan nehèz egy coachnak ügyfeleket találni, mert az emberek nagy része elzárkózik ettől a dologtól. Nem ismerik, nem látják értelmét, meg egyébként sem bolondok ők, hogy segítségre lenne szükségük, megoldódik majd minden magától.

Én meg azt akarom, hogy rajzolgassanak, fessenek velem, mikor ők mindig bénàk voltak ebben.

Elárulok egy titkot: én sem tudok rajzolni!!!

Persze kreatív vagyok, kézműves, értek a színekhez, betudok rendezni tereket és elkèszítem az ajándékot, amit kértél, de sajnos rajzolni azt nem igazán tudok.

Èppen ezért, amikor a coaching során arra kérlek, hogy rajzolj egy fát, nem egy Monet várok, mert nem az a feladataim lényege, hogy milyen jegyeid voltak rajzból. A fa egy szimbólum, amihez aztán kérdéseket és válaszokat kapcsolunk és igazából nem a rajz a lènyeg a lapon, hanem az, amit elmondhatsz általa. Sosem kérek nagy dolgokat, mert ezek csak eszközök a folyamat szempontjából.

Fa, lépcső, szív, közlekedési lámpa, egy létra, ház, vonalak... ennyi. Nem kiállításra törekszünk, hanem a szellemi, lelki, testi fejlődésedre és ezekhez néha jól jön egy kis rajzocska.

De akkor minek erőltetem ezt a vonalat, amikor már lassan a coachok országa leszünk, miközben az emberek nagy részét nem is érdekli ez a dolog, én meg jövök itt az alkotással.

Ehhez kapcsolódik egy személyes történet.

Sokat küzdök a pocakommal, ezért mindig keresem a módját annak, hogyan tudnék végre úgy étkezni, mint az átlag ember és a mentes szó számomra is csak egy új vicc diéta jelentene. Elmentem már sok helyre, az egyik ilyen a biorezonális állapot felmérés volt és ott azt mondta nekem a hölgy, hogy amíg alkotok, nekem igazán nagy bajom nem lehet, mert a bennem lévő feszültséget kifestem/írom magamból és nem hagyom, hogy ezek felőröljenek. Ez nem azt jelenti, hogy minden művész egészséges, csupàn azt, hogy mi így vezetjük le a mindennapi stresszt, oldjuk a bennünk lévő terheket, esetlegesen segítjük a tovább lépést az alkotásaink elkèszítése során. Èn nem vagyok művèsz, csak egy mezei kézműves, de érzem azt, amiről a hölgy beszèlt. Amikor dolgozom, nem mindig könnyű neki kezdeni, de általában zenét hallgatok közben és persze gondolkodom. Először minden olyan nehéz, de aztán elkezdek oldódni, érzem, hogy minden egyre könnyebb, míg végül újra kerek a világ. Tele leszek energiával, motivàcióval, jönnek az új ötletek, elvégzek régóta halogatott feladatokat. Úgy érzem, hogy újra élek, újra önmagam vagyok és hogy milyen butaság volt ennyit várni, hogy a kezembe vegyem az ecsetet.

Alkotás közben hagyjuk magunkat, magunknak és tènyleg csak olyan dolgokat csinálunk, ami nekünk jó. Amikor könyvet olvasunk vagy verseket, szabadon választunk és mi döntünk arról, hogy kell-e, tetszik-e, mit adott hozzám.

Van, aki ezt az érzést a sportban találja meg, van, aki a táncban, hiszen olyan sokszínűek vagyunk, mindenki máshogy boldog. De szerintem ami fontos, hogy megtaláljuk azt, amitől mi boldogok vagyunk, ami feltölt, ami hozzánk tesz, mindenkitől és mindentől függetlenül.

Egy életünk van, ezt kell jól élni.

A lényeg tehát, hogy nálam nem azért "kell" rajzolni (semmi sem kötelező, csak amit te szívesen megpróbálsz), mert osztályozni akarom a rajztudásod, hanem azért, mert van, amit szavakkal nem tudunk elmondani, csak miután lerajzoltuk, akkor látjuk, hogy mi zajlik bennünk igazán. A rajzocskák csupán eszközök a cél érdekében.

És még valami..

Úgy tervezem, hogy az ülések vègèt egy közös alkotással zárjuk, aki ezt választja, mert szerintem nagyon fontos, hogy megéljük a Flow-t, illetve maga az elkészült munka segít lezárni a folyamatot és segít, hogy emlekeztessen, egyszer már sikerült tenni önmagadért, miért ne sikerülhetne ez máskor is. Az alkotás öröméért is megéri valamit létrehozni, hiszen már maga az elkészítés folyamata is tud adni, tud segíteni.

Itt jegyezném meg, hogy akik viszont pont azért keresnek majd engem, mert egy Van Gogh szakkörre számítanak, sajnos csalódni fognak, mert nálam a ceruza csak egy eszköz a fejlődésed szempontjából, nem pedig a cél. Nem művész képző, hanem önfejlesztés, művèszeti eszközökkel.

Márciusban már mindenképpen elkezdem a coachingot, de addig még írok nektek, hogy jobban átlássátok, miben tudok segíteni nektek. Én tényleg azért lettem coach, mert hiszek benne, látom, hogy valóban segít és tetszik, hogy mindezt gyógyszerek, csodaszerek nélkül teszi, csupán önmagad leszel az, aki eléri a tovább lépést.

Ugye, nem is hangzik ez olyan ijesztőnek?

Szép napot nektek

Ui. Ilyen dobozt kèszíthetünk majd együtt, de vannak még ötleteim.

9

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás

Advent tizenhetedik napja

 

Van olyan ismerősöd, aki egyedül él? 

Bevallom, az a reklám nagyon megfogott, amiben az idős bácsi egyedül készül a karácsonyra, magányosan, boldogtalanul, de aztán felhívja a szomszéd kisfiú és együtt vacsoráznak. 

Erről jutott az eszembe, hogy lehetne adventi kaland az is, ha valaki olyat keresnénk fel, akiről tudjuk, hogy magányosan él. Sosem akarom ezt az érzést megismerni, remélem, nem is kell és pont ez a reklám volt az, ami felhívta a figyelmemet arra, hogy figyeljek oda jobban azokra, akik nem olyan szerencsések, mint én, hogy ennyi ember csinálja a fesztivált körülöttem. 

Advent tizenhatodik napja

 Tegnap a telefonod, ma magadat kérlek, hogy kikapcsold. 

A mai napon adj magadnak időt. Töltheted ezt az időt egyedül is, ha ehhez van kedved vagy hívd el egy barátodat, szerelmedet, gyermekedet, szüleidet vagy valakit, aki fontos neked és akivel szívesen töltenél el egy kis időt. Tudom, ez nagyon spontán és talán nem is fair, hogy így rád zúdítom, de pont ez a lényeg, hogy rávegyelek arra, hogy kikapcsolódj egy kicsit. Ha megoldható, menjetek el valahova. Üljetek be egy kávézóba, egyetek egy sütit, sétáljatok egy nagyot a parkban, nézegessetek kirakatokat, de ha egyedüllétre vágysz, az sem gond, csak olyan dologgal foglalkozz, ami feltölt, kikapcsol. 

Hogy miért találok ki ilyeneket? Mert hajlamosak vagyunk a feladatok rabjaivá válni, miközben megfeledkezünk az élet valódi értelméről. Elfelejtjük, hogy mennyire fontos, hogy foglalkozzunk önmagunkkal is. Hogy szánjuk időt olyan dolgokra, ami számunkra érdekes. Hogy találkozzunk olyanokkal, akik feltöltenek, kikapcsolnak. Mert ezek a pillanatok adnak erőt a hétköznapok nehézségeihez, ezek kapcsolják ki az agyunkat, töltik fel a lelkünket. 

Mi lesz a program? Belefér ez ma neked? Mire vágysz? Bakancslistás program esetleg? Kivel töltenél el legszívesebben pár órát? Hova mennél? Mit csinálnál? Mi kapcsol ki leginkább? Mi tölt fel? 

Ha összejött valami extra program neked mára: milyen érzés volt? Írj róla pár mondatot. 

Advent tizenötödik napja

 

Ma meg kellene gyújtanod egy gyertyát és meginni egy pohár finom teát vagy valamit, ami jól esik. 

Már megint lelassítani akarlak, pedig neked erre semmi időd, mi? Elhiszem, hidd el, én sem tudom, hogy hol a fejem, de kell egy kis szünet, le kell lassúlni. 

Advent tizennegyedik napja

 

Ma nagyon egyszerű feladatot adok neked. rajzolj néhány karácsonyi gömb díszt (karika, kis kupakkal, masnival) és írd bele azoknak a nevét, akiknek hálás vagy. Mennyi díszed lett? 

Advent tizenharmadik napja

 

Ma van Luca napja és ez is egy fontos dátum a magyar hagyományok táborában. Számos hagyomány kapcsolódik ehhez a naphoz is, tilos volt például ezen a napon is fonni, sütni, mosni vagy kölcsönadni.

Időjárás jóslás is kötődik ehhez a naphoz. Egy hagymát kell 12 részre vágni, megsózni és amelyik a legjobban bevizesedik, az a hónap lesz a legcsapadékosabb, de búzát is ültethettek ezen a napon, ami ha kicsírázik, szép dísze lehet a karácsonyi asztalnak. 

 A legismertebb talán a Luca széke, ami 7 darabból állt és 13 napig készült. 25-én a mesterek elvitték a misére, ráálltak és megláthatták, hogy ki a boszorkány. 2021-ben kicsit már mulatságosnak hat, hogy miket el nem követtek az emberek a valós vagy vélt félelmeik leküzdésére, de akkor ezek a szokások szabták meg az emberek hétköznapjait, életét és ezek szerint éltek. Néha arra gondolok, hogy talán jobb lenne, ha a nagy szabadságban lennének erősebb kereteink, amik meghatározzák az életünket, de erről is dönthetünk szabadon, így kialakíthatunk saját szokásokat, szabályokat, amik aztán segítenek könnyebbé tenni az életünket.

Ma arra kérlek, hogy csinálj valamit nagyon lassan. A Luca széke 13 napig készült, te is találj valami olyan elfoglaltságot, aminek adsz időt, hogy kész legyen. Ha ez egy kellemes, lassú, nyugodt esti fürdés vagy kovász növesztés lesz, jöhet, igazából bármi, ami most jól esik és nem kell vele sietni. Mindig rohanunk, mindennek gyorsan meg kell lennie, de mi lenne, ha lenne valami, amire hagysz időt. 

Mi lesz a te Luca széked?