Advent negyedik napja

 

Borbála napja van, amihez számtalan népszokás köthető. Borbála a bányászok, tüzérek védőszentje. Ezen a napon tilos mosni, szárítani, párolni, bármit kölcsonadni, varrni. Az asszonyoknak szomszédolni is tilos, mert ezzel is árthatunk, így aki jót akar magának, most ne pletykáljon, de a férfiak mehetnek, csak őket le kell ültetni, hogy a kotlós is nyugodtan üljön.

Ilyenkor szokás a Borbála-ág vázába helyezése is, ami egy barack vagy cseresznye fa ága lehet és ha karácsonyig kivirágzik, férjhez megy a lány. Ha több ágat helyeznek egyszerre a vázába, akkor cédulákra ráírták a fiúk neveit és amelyik a leghamarabb virágzik ki, úgy fogják hívni a jövendőbelit.

Neked melyik szokás tetszik a legjobban? Mit fogsz ma betartani? Milyen érzésekkel fordulsz a régi hagyományok irányába? Van akivel beszélgethetsz a régi időkről? Hogy hogyan volt régen? Ha igen, milyen lenne, ha ma felhívnád? Mit adna az neked? És neki? Milyen szokást őriz a te családod? Mi az, amit ti alakítottatok ki? Mit jelentenek a szokások neked? 

Ma ezeken gondolkozz el egy kicsit.

Advent első vasárnapjára

A négy gyertya meséje.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a
csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első :

– ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a
hajdan fényesen tündöklő lángra.

A második azt mondta:

– ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A
következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. 

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:

– ÉN A SZERETET VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik,
hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát,
felkiáltott: De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra
meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
– ÉN VAGYOK A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új
életre keltette a többit.
Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény!
Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a
hit, remény, szeretet és béke lángját!!!
Ámen.

Forrás: https://gyerekmese.info/a-negy-gyertya-tortenete/

Nagyon szeretem ezt a kedves kis történetet, mert minden benne van, mire szükségünk van az életben. Fontos a hit, az, hogy szeressünk, hogy béke legyen körülöttünk és a remény, ami mindig erőt ad számunkra. 

De amikor meggyújtjuk a gyertyákat, belegondolunk vajon, hogy mit is jelentenek? 

Az első gyertya a HIT.

Te hiszel valakiben/valamiben?

Mit jelent számodra ez a szó? Mit ad neked?

Mi az, amiben leginkább hinni szeretnél?

Önmagadban hiszel? 

Hittél már annyira valakiben/valamiben, hogy aztán hálával gondoltál rá?

Hittél már valakiben/valamiben, aki/ami aztán csalódást okozott? Mit tanultál belőle?

Ha átadhatnád a hited, hogyan tennéd? Mit mondanál?

Amikor ránézel az első gyertyára, gondold át ezeket a kérdéseket és pihenj meg egy kicsit.