Egyszer az egyik ügyfelem megjegyezte, hogy nem biztos, hogy erőltetnem kellene ezt a rajzolgatós vonalat, mert ez lehet elijeszti az ügyfeleket, hisz nem mindenkinek áll jól a kezèbe a ceruza.
Ezen elgondolkodtam, hiszen eleve borzasztóan nehèz egy coachnak ügyfeleket találni, mert az emberek nagy része elzárkózik ettől a dologtól. Nem ismerik, nem látják értelmét, meg egyébként sem bolondok ők, hogy segítségre lenne szükségük, megoldódik majd minden magától.
Én meg azt akarom, hogy rajzolgassanak, fessenek velem, mikor ők mindig bénàk voltak ebben.
Elárulok egy titkot: én sem tudok rajzolni!!!
Persze kreatív vagyok, kézműves, értek a színekhez, betudok rendezni tereket és elkèszítem az ajándékot, amit kértél, de sajnos rajzolni azt nem igazán tudok.
Èppen ezért, amikor a coaching során arra kérlek, hogy rajzolj egy fát, nem egy Monet várok, mert nem az a feladataim lényege, hogy milyen jegyeid voltak rajzból. A fa egy szimbólum, amihez aztán kérdéseket és válaszokat kapcsolunk és igazából nem a rajz a lènyeg a lapon, hanem az, amit elmondhatsz általa. Sosem kérek nagy dolgokat, mert ezek csak eszközök a folyamat szempontjából.
Fa, lépcső, szív, közlekedési lámpa, egy létra, ház, vonalak... ennyi. Nem kiállításra törekszünk, hanem a szellemi, lelki, testi fejlődésedre és ezekhez néha jól jön egy kis rajzocska.
De akkor minek erőltetem ezt a vonalat, amikor már lassan a coachok országa leszünk, miközben az emberek nagy részét nem is érdekli ez a dolog, én meg jövök itt az alkotással.
Ehhez kapcsolódik egy személyes történet.
Sokat küzdök a pocakommal, ezért mindig keresem a módját annak, hogyan tudnék végre úgy étkezni, mint az átlag ember és a mentes szó számomra is csak egy új vicc diéta jelentene. Elmentem már sok helyre, az egyik ilyen a biorezonális állapot felmérés volt és ott azt mondta nekem a hölgy, hogy amíg alkotok, nekem igazán nagy bajom nem lehet, mert a bennem lévő feszültséget kifestem/írom magamból és nem hagyom, hogy ezek felőröljenek. Ez nem azt jelenti, hogy minden művész egészséges, csupàn azt, hogy mi így vezetjük le a mindennapi stresszt, oldjuk a bennünk lévő terheket, esetlegesen segítjük a tovább lépést az alkotásaink elkèszítése során. Èn nem vagyok művèsz, csak egy mezei kézműves, de érzem azt, amiről a hölgy beszèlt. Amikor dolgozom, nem mindig könnyű neki kezdeni, de általában zenét hallgatok közben és persze gondolkodom. Először minden olyan nehéz, de aztán elkezdek oldódni, érzem, hogy minden egyre könnyebb, míg végül újra kerek a világ. Tele leszek energiával, motivàcióval, jönnek az új ötletek, elvégzek régóta halogatott feladatokat. Úgy érzem, hogy újra élek, újra önmagam vagyok és hogy milyen butaság volt ennyit várni, hogy a kezembe vegyem az ecsetet.
Alkotás közben hagyjuk magunkat, magunknak és tènyleg csak olyan dolgokat csinálunk, ami nekünk jó. Amikor könyvet olvasunk vagy verseket, szabadon választunk és mi döntünk arról, hogy kell-e, tetszik-e, mit adott hozzám.
Van, aki ezt az érzést a sportban találja meg, van, aki a táncban, hiszen olyan sokszínűek vagyunk, mindenki máshogy boldog. De szerintem ami fontos, hogy megtaláljuk azt, amitől mi boldogok vagyunk, ami feltölt, ami hozzánk tesz, mindenkitől és mindentől függetlenül.
Egy életünk van, ezt kell jól élni.
A lényeg tehát, hogy nálam nem azért "kell" rajzolni (semmi sem kötelező, csak amit te szívesen megpróbálsz), mert osztályozni akarom a rajztudásod, hanem azért, mert van, amit szavakkal nem tudunk elmondani, csak miután lerajzoltuk, akkor látjuk, hogy mi zajlik bennünk igazán. A rajzocskák csupán eszközök a cél érdekében.
És még valami..
Úgy tervezem, hogy az ülések vègèt egy közös alkotással zárjuk, aki ezt választja, mert szerintem nagyon fontos, hogy megéljük a Flow-t, illetve maga az elkészült munka segít lezárni a folyamatot és segít, hogy emlekeztessen, egyszer már sikerült tenni önmagadért, miért ne sikerülhetne ez máskor is. Az alkotás öröméért is megéri valamit létrehozni, hiszen már maga az elkészítés folyamata is tud adni, tud segíteni.
Itt jegyezném meg, hogy akik viszont pont azért keresnek majd engem, mert egy Van Gogh szakkörre számítanak, sajnos csalódni fognak, mert nálam a ceruza csak egy eszköz a fejlődésed szempontjából, nem pedig a cél. Nem művész képző, hanem önfejlesztés, művèszeti eszközökkel.
Márciusban már mindenképpen elkezdem a coachingot, de addig még írok nektek, hogy jobban átlássátok, miben tudok segíteni nektek. Én tényleg azért lettem coach, mert hiszek benne, látom, hogy valóban segít és tetszik, hogy mindezt gyógyszerek, csodaszerek nélkül teszi, csupán önmagad leszel az, aki eléri a tovább lépést.
Ugye, nem is hangzik ez olyan ijesztőnek?
Szép napot nektek
Ui. Ilyen dobozt kèszíthetünk majd együtt, de vannak még ötleteim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése