Hogy lettem coach?

 Hogy lettem coach, ha nem is sportolok?

Úgy döntöttem, hogy az első blog bejegyzésem egy önvallomással kezdem és elmesélem, hogy hogyan lettem egy új szakma szerelmese, mindez úgy, hogy tulajdonképpen azt sem tudtam mi lesz ez:)

A gyerekem szerint én nem lehetek coach, hiszen nem sportolok (a coach angolul edzőt jelent), ami való igaz, de szerencsére lélek edző még lehetek. De hogy hogy jutottam ide? Így:) 

Az egész egy régi álom megvalósításával kezdődött. Hosszú évek álmodozása után úgy döntöttem, hogy megvalósítom a kisgyermekkori álmomat és végre lakberendező leszek. Már 5 évesen is házakat rendeztem be legóból, a Diákhitelemből kanapét csináltattam és átrendeztem a szoba részem, Spektrum Home függő vagyok és állandóan tereket rendezek be, bár sokszor csak a fejemben. Így nagyon boldog és lelkes voltam, amikor végre hossza hezitálás után jelentkeztem, bár valami már az elején sem volt kerek. Az első órán szembesültem azzal, hogy nem igazán vagyok jó rajzos, majd a következőn már komolyan elgondolkodtam, hogy valóban jó lesz-e nekem ez a hivatás. Az utolsó órámat követően covidos lettem és sajnos nagyon beteg voltam, 3 hónap volt, mire tényleg rendbe jöttem. Mivel volt időm gondolkodni, így arra jutottam, hogy bár imádom a lakberendezést és hobbynak biztosan megmarad, számtalan érv szól számomra ellene, olyanok, amik csak újabb terheket tesznek rám, így lemondtam a tanfolyamot, amit azóta sem bántam meg. Mondhatnám, hogy ablakon kidobott pénz volt, de néha ára van annak, hogy az ember ráébred, nem az az útja, amit sokáig gondolt. Így könnyebb elengedni, lezárni és nincs bennem az az érzés, hogy meg sem próbáltam, csak vágytam rá egy életen át. Én az a fajta vagyok, hogy mindent megpróbálok legalább, max nem járok sikerrel, de inkább vagyok így, mint hogy úgy éljem le az életem, hogy végig álmodoztam, de nem tettem semmit. Én cselekvő típus vagyok és ennek nagyon örülök.

Azonban kellett valami, mert éreztem, hogy ez a betegség nem szabad, hogy úgy végződjön, hogy letarolt és kész. Én akartam győztesen kikerülni ebből a szituációból, ráadásul mindezt úgy, hogy közben másoknak is segíthetek. A bennem élő Teréz anyu bevonzhatta a coach képzést, ugyanis egyre több hirdetés jött velem szemben, míg végül azon kaptam magam, hogy képzést keresek. Ez egy olyan terv volt, amiről nehéz volt beszélnem bárkinek is, hiszen még az egyik legjobb barátnőm is kinevetett, a férjem pedig lakberendezőként látott volna szívesen, de mivel én ösztönösen cselekszem, így jelentkeztem Polgár Lili Örömterápiás Life Coach képzésére, mindezt úgy, hogy életemben nem voltam coachnál. Az, hogy ez mekkora hiba, csak akkor jöttem rá, amikor vizsgáztam, hiszen sok minden csak később tisztult ki nekem, de olyan fantasztikus volt az egész képzés, hogy azt éreztem, betölti azt az űrt, ami egy ideje bennem volt. Egy héten 3 lecke érkezett, amit én meghallgattam, kijegyzeteltem, közben olvastam, majd gyakorló ügyfelekkel kezdtem foglalkozni.

Az első üléseken nagyon izgultam, de nagyon kedvesek voltak az ügyfelek. Megnyíltak nekem, segítettek azzal, hogy komolyan vették a célokat, megbeszélteket és a következő alkalmakkal megerősítettek abban, hogy a coachingnak mekkora ereje van. Az első alkalommal az arcuk kicsit elgyötört volt, terhek nyomták össze őket, de minden egyes beszélgetés után, egyre inkább elkezdtek újra ragyogni, magabiztosabbak és boldogabbak lettek, én pedig tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni. Eredeti végzettségem művelődéssszervező, valahogy mindig az volt az életcélom, hogy az embereket kikapcsoljam, feltöltsem, kimozdítsam a szürke hétköznapokból, fejlesszem és utat mutassak olyan programokkal, melyek azt mondják, hogy lehet az életed több, teljesebb, boldogabb, ha teszel érte.

Évek óta motivációs regényeket olvasok, idézeteket osztok meg, adok ajándékba és próbálom skandálni, hogy álljunk meg néha, hagyjuk, hogy a lelkünk utol érje a testünket.

A vizsgám június 1-jén volt, ott éreztem, hogy még nem tiszta minden, de azon a hétvégén már el is kezdődött az Indigó által szervezett Art Coach képzés Sudár Györgyivel és ez a képzés adott válaszokat a bennem lévő kérdésekre. Nagyon érdekes volt az egész, nagyon jó technikákat tanultunk és sok egyéni felismerés volt. 

Azonban ismét beteg lettem, így nem tudtam coachként elkezdeni dolgozni, pedig már a nyárra is lettek volna terveim. De ezt az időt úgy fogtam fel, hogy legalább lesz időm jobban felkészülni, fejlődni, így végül őszre halasztottam a praxis építést. Elindítottam a Facebook oldalamat, ahol már több kihívás és feladat is volt és egy kis csoport is elindult ezzel párhuzamosan, ahol szeretnék majd kötetlen beszélgetéseket, kikapcsolódást biztosítani Nektek. Köszönöm, hogy már most is sokan követtek, némelyek aktívak is, ami nagyon jól esik és remélem, hogy egyszer ez az oldal még nagyon sok ember életébe hoz majd pozitív változásokat. Ha ez egy mosoly lesz, már megérte. 

Az oldalam: www.facebook.com/alkotocoah

Voltak már kihívások:

volt   #pozitívkommentkihívás

#hónapomkönyve

#azénbakancslistám

#5dologamifeltölt

#azénolimpiaiérmeim

és még sok mindent tervezek Nektek az önbizalmatok önismeretetek fejlesztése érdekében. Ezekről bővebben írok majd. 

Rengeteg coach van az országban, így nincs könnyű dolgom. Szeretnék sikeres lenni, de tudom, hogy ez nem lesz egyszerű, viszont lelkes vagyok és kitartó, így remélem, hogy a sok befektetett munkának lesz majd eredménye. Még vannak területek, amik vonzanak, így lesz még egy-két tanfolyam, amit már most tudok, hogy elfogok végezni és egy coach ismerősöm azt mondta, hogy ebből már nem lesz kiszállás. Segíteni akarok és JÓ SEGÍTŐ AKAROK lenni, ehhez viszont folyamatos tanulásra, gyakorlásra és fejlődésre van szükségem. Azért dolgozom, hogy nektek a legtöbbet nyújthassam, hogy az én tudásom által a ti életetek is megváltozhasson. 

Life és Art coachként azt a célt tűztem ki, hogy segítsek Nektek megtalálni a Bennetek lévő valódi ÉN-t. Az ÉN-t, aki erős, határozott, nem függ mások véleményétől, tudja, hogy mit akar és azt el is éri, de leginkább azt tudja, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy boldogabb és teljesebb életet élhessen. Célom, hogy nőjön az önbizalmatok, az önismeretetek, mert ezek azok az alapok, amikkel egyáltalán eltudtok indulni a nagyobb céljaitok felé. A következő lépés tehát az, hogy legyenek olyan céljaitok, amiket meg is tudtok majd valósítani és amik majd büszkévé tesznek titeket. Célom, hogy az üléseink után az életed rendezettebb, tervezettebb és boldogabb lehessen, de mindezt úgy, hogy nem én fogok dolgozni helyetted.

Amikor kiválasztottam ezt a képzést, az agyam gyorsan el is kezdett pörögni, hogy majd kinek milyen feladatokat adok, hogy segítsem. Láttam magam előtt, ahogy éjszaka nem alszom, mert agyalok és az ügyfél utána boldog mosollyal távozik és oda van, hogy micsoda kreatív feladatokat kapott. Na, volt döbbenet, amikor kiderült, hogy itt bizony nagyon nem erről van szó. A coaching ülések alatt ugyanis maga az ügyfél dolgozik, ő az, aki megfogalmazza, hogy mi a problémája és ő lesz az, aki kimondja, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy a helyzete megváltozzon. Ő lesz az, aki megvalósítja, amit eltervezett és ő lesz az, aki a végén megveregeti a vállait, mert megcsinálta. Akkor minek fizessek a coachnak, ha amúgy is én dolgozom? Ez egy nagyon jó kérdés és a választ igazán úgyis csak azután fogod megkapni, ha már találkoztunk. Én kérdésekkel foglak segíteni, visszajelzésekkel és azzal, hogy támogatlak. Nekem kiadhatod azokat a dolgokat, amiket még senkinek nem sikerült igazán kimondanod és megélheted őszintén az érzéseidet, támogatni foglak. 

Van egy kedvenc idézetem Weöres Sándortól, amit a vállalkozásom mottójaként használok:

Alattad a föld,

feletted az ég,

benned van a létra. 

A létra számomra egy szimbólum. Mindenkiben ott van a fejlődés lehetősége, mindenkiben ott a létra,  de nem mindenki kezd el lépkedni azokon a fokon, amik előre vihetnék. Vannak, akiknek tökéletesen megfelel az életük és ez jó is így, nekik megfelel, akkor nekem is. A gond ott van, amikor valaki nyavalyog, de változtatni nem akar igazán. Várja, hogy majd jön valaki, aki felszabadítja, boldoggá, sikeressé teszi, kimozdítja, megmenti. De a nagy kérdés? Ki tud igazán segíteni rajtad? Ugye le sem kell írnom a választ. Magadat csak TE tudod megmenteni, de lehetnek segítőid.  Én azoknak tudok segíteni és tartani a létrájukat, akiknek nem jó most úgy, ahogy van és szeretnének változtatni. Mert ami a legfontosabb, én csak azokat tudom fogadni, aki VÁLTOZTATNI akarnak és ezért hajlandóak TENNI is. Mivel nem vagyok pszichológus, így én arra nem leszek jó, hogy csak kiöntsd a lelked, feldogozd a múltad és begyógyítsd a sebeid.  Én meghallgatlak, de arra foglak terelni, hogy megtaláld a kiutat a kényelmetlen helyzetedből és új célokkal, motiválva távozz, felfrissülve, büszkén, a "megcsináltam" érzéssel. Ha úgy látom, hogy nem én vagyok a te embered, ezt megfogom mondani, mert ami nem az én kompetenciám, azzal nem foglalkozhatok. Ezt ne vedd magadra, ez szakma szabály, én pedig ahogy említettem, jó segítő szeretnék lenni. Természetesen tervezek egyszer majd ebből élni, de nem minden áron. 

Mivel az Art vonalon is elindulok, ezért az alkotást is szeretném majd belevinni a folyamatokba. Lesznek majd kreatív feladatok, nagyon nagy felismerésekkel, de terveim szerint, az utolsó ülés lesz az, amikor a benned zajló dolgokat, a céljaidat, a jövőképedet és az új ÉN-edet egy alkotásban fogjuk megtestesíteni. 

Tervezek csoportos üléseket is, táborokat, illetve a későbbiekben gyerekekkel is szeretnék foglalkozni, de még csak most indultam el az úton, ami remélem jó hosszú és egyenes lesz, így minden szépen, fokonként fog majd megvalósulni. A sok kanyar és útelágazás már elég volt, az én célom, egy nyugodt és kiegyensúlyozott élet elérése. Neked is? Akkor tarts velem. Kövesd az oldalam, keress meg, ha úgy érzed, hogy én lehetek az, aki tartja a létrád. Keressük meg együtt azt az ÉN-ed, amire vágysz, amire büszke lehetsz. De ha néha csak egy pozitív gondolat, egy példakép vagy egy vicces kép lesz az, ami jól esett, megszólított, én már örülök, hiszen akkor nem dolgoztam hiába. 

Köszönöm, hogy itt vagy és kívánom, hogy boldog légy!