Kata álmosan, kócos hajjal, elgyötörten, üres tekintettel bámult ki az ablakon. Sokadik àtvirrasztott èjszakán vannak már túl, beteg lett a kicsi, se éjjelük, se nappaluk már napok óta. Folyik az orra, lázasodik, iszonyatosan nyűgös és matrica módban üzemel. Kata mindent megtesz, hogy könnyítsen a helyzeten. Kenegeti az ínyèt, mert biztos a foga. Vàltva hívogatja a vèdőnőt és a gyerekorvost, miközben a babás baràtnőivel is folyamatosan tartja a kapcsolatot. Mindent megpróbàlt már, de nem javul a helyzet, az éjszakák egyenesen katasztrofálisak. A baba sír, követeli az anyjàt, semmi se jó neki.
Miközben próbálta a 9 hónapos Barnust azzal szórakoztatni, hogy az ablakuk előtt elmenő autókat, néniket és bácsikat nézik, gondolatban egészen máshol járt.
Gondolatban a szürke kis kosztümben, rózsaszín blúzban, fekete magassarkúban, kivasalt és tiszta (!) hajjal, laptoppal a kezében siet egy projekt zàrásra. Végig ő irányította a folyamatot, az ő kezében volt minden lényeges feladat, ő felelt mindenért és most itt az idő, hogy learassa a babérokat. Ahogy belèp a tárgyaló terembe, mindenki rá figyel és Kata tudja, hogy most jött el az ő ideje.
Miközben a régi èletéről àlmodozik, éhesen és elmondhatatlanul fáradtan, Barnus leköveteli magát a játszószőnyegre. Kata leteszi, mellé kuporog és csak nézi.
Olyan gyönyörű ez a gyerek és ők annyira vàgytak rà. Szerencsések, hamar összejött, a terhessèg maga volt az álom. A születésnél is minden rendben volt, szoptatni is tudja, segítsége is van. Minden rendben, minden jó, belül mègis olyan ürességet érez. Magányos és szomorú, ami nagyon ambivalens, hiszen nincs egyedül és mindene megvan, amire vágyott. Csak ő nincs már sehol. Hova lett az a kosztümös, magabiztos, cèltudatos nő? Mikor lett belőle melegítős, büfiszagú, kizárólag napról napra élő anya? Ki is most ő valójàban? Mi maradt belőle? Mi èpül belőle most, ebben az új èletben? Mitől lesz újra boldog? Mikor fog végre aludni? És mikor fog végre egy jót nevetni?
Miközben ezen elmèlkedett és harcolt benne a régi és az új én-je, Barnus rà mosolygott.
Kata visszamosolygott. Szerelmes volt ebbe a mosolyba és ebbe a gyerekbe. Csak nézte, nézte és elkezdett töltödni a lelke. Barnus a lábához mászott, felnèzett, mosolygott és belekapaszkodott. Kata elképedve figyelte, ahogy egyre feljebb húzza magát, fejebb és feljebb, míg végül felállt és büszkèn az anyjára nézett, mintha azt mondaná: - látod Anya, milyen ügyes vagyok? Én már àllni is tudok!
Kata alig hitt a szemènek, most állt fel először ez a gyerek. Hirtelen olyan boldogságot érzett, mint még soha és a szívèből kezdett el nevetni. Csak kacagott és kacagott és arra gondolt, hogy most milyen kènyelmes ez a melegítő. Kis kosztümben és a magassarkúban még ülni is kényelmetlen volt és azon felmászni sem lehet igazán.
Árvai S. Ágnes
Te is lehetsz néha Kata. Elfáradhatsz, vágyhatsz a régi èletedre, hiányozhat a szabadságod, érezheted úgy, hogy bár minden adott, mégis kevés. Megélheted az érzeseidet a vàgyaidat és eldöntheted, hogy hogyan folytatódjon a te törtèneted.
Mindenkinek, minden életszakaszban megvannak a maga nehézségei. Nagyon nehéz a ránk szakadó feladatokat mindig ugyanolyan intenzitással végezni és örömünket sem lelhetjük mindenben. Elfàradhatunk, lehet elegünk és érezhetjük úgy, hogy màr nem bírjuk tovább. Ilyenkor kell megtalàlni azokat a technikàkat, amik segítenek kikapcsolódni, kiszakadni, könnyíteni a helyzetünkön. Mert igenis ki kell nèha szakadni, le kell néha tenni és be kell venni azt a bizonyos tablettát.
Azonban ez nem megy mindenkinek könnyen. Sokakat nyomnak a környezete és a saját magára pakolt terhei, elvárásai és ezek nagyon megtudnak kötni minket. Nèha kell egy külső segítő, valaki, aki megfogja a kezed és azt mondja, megoldod, hidd el, kèpes vagy rá.
Egy coach sokat tud segíteni, hogy megtaláld önmagad, a cèljaidat, hogy megtalàld a helyed a világodban. Ha szeretnéd, én szívesen leszek az, aki megfogja a kezed és melletted sétàl, amíg megtalálod, amit kerestél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése