Szabadnap

 Az októberi reggelek már nem voltak olyan kellemesek, mint a korábbi hónapokban, de a felkelő nap látványa még mindig szemkápráztató volt. Linda, mint mindig, most is késésben volt, kifulladva érkezett a munkahelyére. Meglepődött, hogy a kaput zárva találta, de azért elmosolyodott, mert arra gondolt, kivételesen nem ő ért be utolsónak. 10 perc várakozás után azonban már egyre jobban fázott, türelmetlen is volt, így elővette a telefonját, hogy megkérdezze Gabikát, mikor ér be. Ő a főnök titkárnője, neki már azért igencsak illene itt lennie.

Egy üzenetet vett észre. Tegnap este érkezett, de mivel éjfèlig írta a gyerek olvasónaplóját, elő se vette a telefonját a táskájából. Meglepődve olvasta, hogy áramszünet miatt ma nem kell bejönnie senkinek, szabadnapot kaptak, amit a későbbiek során pótolnak. Ezt az üzenetet elküldték e-mailben, massenger üzenetben is, de mivel rá se nézett a telefonjára, így ő lemaradt erről az információról.

Hirtelen azt sem tudta, hogy mihez kezdjen a rá szakadt szabadidővel. Ezer éve nem volt ilyen. Szabadnapot csak akkot vett ki, ha iskolai szünet volt vagy valamelyik fiú lebetegedett.

De csak úgy, egymagában, sosem volt még ilyen.

Első gondolata az volt, hogy tart egy csajos napot és felhívja a barátnőit, elmennek kávézni, shoppingolni, esznek valami finomat és lógatják a lábukat. Ezt gyorsan el is vetette, hisz mindenki dolgozik, így fel sem hívott inkább senkit, jó lesz ma kicsit egyedül lenni.

A következő gondolata az volt, hogy akkor ha már így alakult, hogy kapott egy szabadnapot, az valóban szabad nap lesz és amíg nem kell mennie a gyerekekért az iskolába, csak olyan dolgokkal fog foglalkozni, amire már ezer éve nincs ideje. Biztosan fog olvasni, feltesz egy pakolást az arcára és végre megnézi azt a filmet a Netflixen, amit már csak ő nem látott, meg a vak komondor a szomszédban, pedig mindenki arról beszèl. Fel kell zárkózni, na.

Eszébe jutott, hogy nincs otthon kávé, így elszaladt a boltba. Ha már ott volt, letudta a bevásárlást, mert így legalább dèlután nem kell ezzel foglalkozni. Eltartott egy darabig, no de sebaj, ennyi belefér, még simán lesz ideje mindenre, amit eltervezett. Üzenetet kapott, hogy még nem fizette be a gyerekek ebèdjét, így még oda is beszaladt, hogy rendezze a tartozást. A kutya kaja is elfogyott, így haza felé azért is meg kellett állnia. Mire haza ért, már majdnem ebédidő volt, de még így is övè a délután, enni meg csak kell. Gyorsan felrakta az ebédet főni, igaz, nem 2 perc volt, de ugyebár nincs finomabb a házi kosztnàl. Amíg megsült a hús, kimosta az ágyneműt, mert az már nagyon aktuális volt. A fürdőszobában èszrevett egy nagy pókhálót, de ha már azt letakarította, az egész házon végig ment. Közben persze össze is pakolt, mert a két gyerek szerette széthagyni a dolgait és a férje sem volt kifejezetten rendmániás. Ebéd után természetesen elmosogatott, hisz nem maradhat úgy a mosogató, milyen már az.

Kèsz lett a mosás, kettő is, iràny a szárító, ami olyan, azt teregetni kell. Gyorsan szétválogatta a ruhákat is, mert vasalás is ordít, azt is nagyon aktuális lenne már megoldania. Na, de ma szabad nap van, ma nem ezzel fog foglalkozni.

Mire kész lett a szàrító, elpakolta a ruhàkat, majd elègedetten konstatálta, hogy végre itt az ő ideje, leülhet végre egy arcpakolással, hogy aztán egyszerre olvasson és megnèzze azt a filmet, mert külön-külön már nem fog működni. Mielőtt a fürdőszobába ment, úgy érezte, hogy muszáj kipirszívóznia, mert ez már így nem állapot, egyszerűen nem bírja már tovább nézni a kanapé alatti porcicákat. Szinte hallja, ahogy nyávognak, brrr.

Ha porszívózik, akkor már port is kell törölni, meg aztán felmosni. Ezt így együtt muszáj, úgy lesz szép, az anyja is így szokta, meg Magdi néni is a harmadik szomszédban.

Nem baj, amíg szàrad a padló, addig legalább az arcpakolást felkeni. Mire mindennel végzett, ránézett az órájára és ledöbbent, hogy már fél négy van, mehet is a gyerekekért. Gyorsan átöltözött és már rohant is, hogy időbe oda érjen, kivételesen.

No, de sebaj, majd este rá szánja magára azt időt, amit most a házimunkára fordított. Ott a könyv előkèszítve, 2 hónapja kapta, de ma már mindenképpen belekezd. A pakolást, ha felkeni, a gyerekek majd jót nevetnek, de ez is belefér, hisz utána ragyogó lesz a bőre, legalábbis a reklámokban ezt ígérik. A filmet már biztosan nem nézi meg, mert nem gyerekeknek való, a férje meg este hamar elalszik. Szegény, sokat dolgozik, érthető, hogy fáradt.

Miközben ezen gondolkodott, még nem tudta, hogy holnap versből felelès és töri témazáró is lesz... Arra meg készülni kell, ugyebár.

Kis kosztüm vs. melegítő naci

Kata álmosan, kócos hajjal, elgyötörten, üres tekintettel bámult ki az ablakon. Sokadik àtvirrasztott èjszakán vannak már túl, beteg lett a kicsi, se éjjelük, se nappaluk már napok óta. Folyik az orra, lázasodik, iszonyatosan nyűgös és matrica módban üzemel. Kata mindent megtesz, hogy könnyítsen a helyzeten. Kenegeti az ínyèt, mert biztos a foga. Vàltva hívogatja a vèdőnőt és a gyerekorvost, miközben a babás baràtnőivel is folyamatosan tartja a kapcsolatot. Mindent megpróbàlt már, de nem javul a helyzet, az éjszakák egyenesen katasztrofálisak. A baba sír, követeli az anyjàt, semmi se jó neki.

Miközben próbálta a 9 hónapos Barnust azzal szórakoztatni, hogy az ablakuk előtt elmenő autókat, néniket és bácsikat nézik, gondolatban egészen máshol járt.

Gondolatban a szürke kis kosztümben, rózsaszín blúzban, fekete magassarkúban, kivasalt és tiszta (!) hajjal, laptoppal a kezében siet egy projekt zàrásra. Végig ő irányította a folyamatot, az ő kezében volt minden lényeges feladat, ő felelt mindenért és most itt az idő, hogy learassa a babérokat. Ahogy belèp a tárgyaló terembe, mindenki rá figyel és Kata tudja, hogy most jött el az ő ideje.

Miközben a régi èletéről àlmodozik, éhesen és elmondhatatlanul fáradtan, Barnus leköveteli magát a játszószőnyegre. Kata leteszi, mellé kuporog és csak nézi.

Olyan gyönyörű ez a gyerek és ők annyira vàgytak rà. Szerencsések, hamar összejött, a terhessèg maga volt az álom. A születésnél is minden rendben volt, szoptatni is tudja, segítsége is van. Minden rendben, minden jó, belül mègis olyan ürességet érez. Magányos és szomorú, ami nagyon ambivalens, hiszen nincs egyedül és mindene megvan, amire vágyott. Csak ő nincs már sehol. Hova lett az a kosztümös, magabiztos, cèltudatos nő? Mikor lett belőle melegítős, büfiszagú, kizárólag napról napra élő anya? Ki is most ő valójàban? Mi maradt belőle? Mi èpül belőle most, ebben az új èletben? Mitől lesz újra boldog? Mikor fog végre aludni? És mikor fog végre egy jót nevetni?

Miközben ezen elmèlkedett és harcolt benne a régi és az új én-je, Barnus rà mosolygott.

Kata visszamosolygott. Szerelmes volt ebbe a mosolyba és ebbe a gyerekbe. Csak nézte, nézte és elkezdett töltödni a lelke. Barnus a lábához mászott, felnèzett, mosolygott és belekapaszkodott. Kata elképedve figyelte, ahogy egyre feljebb húzza magát, fejebb és feljebb, míg végül felállt és büszkèn az anyjára nézett, mintha azt mondaná: - látod Anya, milyen ügyes vagyok? Én már àllni is tudok!

Kata alig hitt a szemènek, most állt fel először ez a gyerek. Hirtelen olyan boldogságot érzett, mint még soha és a szívèből kezdett el nevetni. Csak kacagott és kacagott és arra gondolt, hogy most milyen kènyelmes ez a melegítő. Kis kosztümben és a magassarkúban még ülni is kényelmetlen volt és azon felmászni sem lehet igazán.

Árvai S. Ágnes

Te is lehetsz néha Kata. Elfáradhatsz, vágyhatsz a régi èletedre, hiányozhat a szabadságod, érezheted úgy, hogy bár minden adott, mégis kevés. Megélheted az érzeseidet a vàgyaidat és eldöntheted, hogy hogyan folytatódjon a te törtèneted.

Mindenkinek, minden életszakaszban megvannak a maga nehézségei. Nagyon nehéz a ránk szakadó feladatokat mindig ugyanolyan intenzitással végezni és örömünket sem lelhetjük mindenben. Elfàradhatunk, lehet elegünk és érezhetjük úgy, hogy màr nem bírjuk tovább. Ilyenkor kell megtalàlni azokat a technikàkat, amik segítenek kikapcsolódni, kiszakadni, könnyíteni a helyzetünkön. Mert igenis ki kell nèha szakadni, le kell néha tenni és be kell venni azt a bizonyos tablettát.

Azonban ez nem megy mindenkinek könnyen. Sokakat nyomnak a környezete és a saját magára pakolt terhei, elvárásai és ezek nagyon megtudnak kötni minket. Nèha kell egy külső segítő, valaki, aki megfogja a kezed és azt mondja, megoldod, hidd el, kèpes vagy rá.

Egy coach sokat tud segíteni, hogy megtaláld önmagad, a cèljaidat, hogy megtalàld a helyed a világodban. Ha szeretnéd, én szívesen leszek az, aki megfogja a kezed és melletted sétàl, amíg megtalálod, amit kerestél.